Az áprilisi letaglózó vereség után én azt az álláspontot képviseltem, hogy negyedik kétharmad után talán nem taktikai vagy személyi megoldásokkal kéne újra és újra előjönni, hanem inkább az ellenzéki politikájának tartalmát kell megvizsgálni. Mert valószínűleg a legnagyobb probléma a mondatokkal van, amit mondunk.
Mi az LMP-ben azt is mondtuk, hogy több idő kell egy ilyen vereség megértéséhez, és nekünk nem lesznek azonnal kész válaszaink. Nem állítom, hogy már vannak, de odáig a mi politikai közösségünk már biztosan eljutott, hogy valahogy vissza kell adni a szavak súlyát az ellenzéki oldalon is. Mert valahogy az ellenzéki politikát egy ócska jelzőhalmozási versennyé züllesztettük, ahol a versengés csak arról szólt, hogy ki tudja ugyanazt a valójában lerágott mondatot minél radikálisabban, minél harsányabban elmondani. Amikor láttuk, hogy a pénteki tüntetésre több ezer ember várható, akkor egyrészt tisztában voltunk vele, hogy sokan nem azért jönnek, mert az LMP szervezte, hanem azért, hogy megvédje természeti örökségünk. De azzal is tisztában voltunk, hogy most a mi felelősségünk, hogy mi hangzik el ott a színpadon, hogy mit ígérünk annak a sok ezer embernek, aki ott van. És mi szándékosan nem mondtuk azt, hogy ebbe holnap bele fog bukni a kormány, nem hívtunk senkit a Lendvay utcába vagy a Várba. Nagyon tudatosan nem akartunk hiú ábrándba ringatni senkit sokadszorra.
Azt mondtuk, hogy a védett erdők kivágását meg fogjuk akadályozni bármi áron. Ehhez elég erőt érzünk magunkba, ehhez elég támogatást látunk az ügy mögött. Talán nagyobb tapsot lehetett volna elérni, több címlapot, hogy ha Keresztes László Lóránt vagy Schmuck Erszébet vagy én azt mondjuk, hogy holnap már börtönbe lesz az egész kormány, hogy ez a kormánydöntő forradalom kezdete, hogy forró ősz lesz, hogy Orbán már megbukott, de tudtuk, hogy azzal csak a pillanatot tudtuk volna megnyerni.
Mi mégis azt mondtuk, hogy üljünk le a Kossuth téren, és maradjunk csöndbe.
Az erdőirtást lehetővé tevő rendeletet ma politikailag megbukott. Nagy István elismerte, hogy védhetetlen a fairtó rendelet. Hiába a kormánymédia belpesti libsizése, hiába minden próbálkozás, a magyar ember többsége az erdőinket nem hagyja kivágni.
Büszke vagyok, hogy ebben a részsikerben az LMP az egyik fő szereplő volt. Úgy, hogy komolyan vette a választópolgárokat és őszinte volt velük.
Nem állítom, hogy ettől megújult az ellenzéki politika, de legalább egy érvünk már biztos van amellett, hogy a jelzőhalmozási verseny ellentétje is lehet eredményes.
